A Gazdi Kör

A Gazdi Körrel a célom, hogy a gazdik számára, Számodra mutassak utat egy tudatosabb, etikusabb és játékosabb kutyázás felé. A saját négylábú társunk megismerése általában a kulcs, hogy adott helyzetben tudjunk segíteni a szőrösnek és saját magunknak. Ehhez kíváncsiságra, nyitottságra és kalandvágyra is szükség van, de hogy is lenne kutyád, ha ezek a tulajdonságok már eleve nem lennének veled.

Ami lenyűgöz a kutyákban, az a kitartó hozzáállásuk - a legsutább kétlábúval is gyönyörűen kommunikálnak, az alkalmazkodóképességük, a játékosságuk és az orruk, illetve az orruk adta szuperképességeik.

A kutyázásban pedig az a lenyűgöző, hogy folyamatosan fejlődik és nagyon is jó irányba. Míg egy 10-15 éve olyan félreértelmezések jelentették a mainstream vonalat, mint a "falkázás", a hierarchiázás és bizonyos viselkedésekre a keménykedés, büntetés és kiabálás volt a javasolt reakció a "balanced" kutyaiskolákon is, vagyis az olyan iskolák esetében, ahol már akkoriban is dolgoztak a pozitív megerősítéssel (pl ültetés, fektetés, helyben maradás vagy behívás tanítására), addig ma már szerencsére egyre többen tudjuk, hogy pozitív és fear free módszerekkel lehet tanítani, hogy a földről ne egyen össze mindenfélét a négylábú, hogy az agresszív viselkedések hátterében a két leggyakoribb ok a félelem és a fájdalom, amelyekre nyilván nem az erőszakoskodás és a fenyítés a jó megoldás. Szerencsére egyre többen tudjuk, hogy a félelmet és általában a negatív érzelmeket nem lehet simivel, figyelemmel és jutival megerősíteni, vagyis igen, ér összebújással nyugtatni a viharfélős kutyust, ha számára ez kívánatos. A felsorolt pár példát pedig számos kutatás és gyakorlati tapasztalat is alátámasztja. Ez a dinamikus fejlődés pedig nagyon lelkesítő. Ráadásul itthon is egyre többen vagyunk, akik szívesen döntögetik a korábbi tabukat és nyitottak a fejlődésre, a humánusabb, kreatívabb és igazságosabb, összességében szerethetőbb kutyázásra.

Érdemben foglalkozni a kutyáinkkal és törekedni arra, hogy minél jobban megértsük őket teheti igazán teljessé a kapcsolatunkat. Míg nekik alapértelmezett visszafelé ez az üzemmód, mi emberek, simán hátradőlünk amikor már van egy épkézláb behívásunk - amit nem mellesleg alapértelmezett elvárásnak tekintünk egy ponttól (szintén a balanced és averzív technikákat is alkalmazó iskolák által terjesztett megközelítés), pedig ennél sokkal nagyobb alázatra lenne szükségünk. Egyik kapcsolatunk sem statikus, így természetes, hogy a kutyánkkal való kapcsolatunk sem. Itt is igaz a közhely, ami szerint egy kapcsolat annyi, amennyit beleteszel. Sőt, ha igazságos szeretnék lenni, pontosabb így: a kutyáink fantasztikus előzékenységgel tanítanak minket, szóval jobb a kapcsolatunk velük, mint amennyit mi magunk beleteszünk :D.

A tréningek során 3 irány kapcsolódik és keveredik, az elmélet, ami megadja az alapköveket, és aminek segítségével más témákban is magabiztosabban tudsz majd eligazodni, könnyebben tudsz majd segíteni a kutyádnak és magadnak, a tanítás, ami maga a gyakorlati oldal, illetve a játék, ami gyakran szét sem választható a tanítástól. Ettől lesz szerethető mindkettőtök számára a folyamat.

Hálás vagyok Nalának (a kis rózsaszín trikós szőrgombócnak a képről), hogy ilyen kitartóan tanítgat, átver, játékra hív és hogy megmutatta a gyakorlatban, hogy milyen fantasztikus dolog a kutyázás és az élet vele.